Hazaértünk :(

Vasárnap este van, ezer éve nem aludtam de átestem egy holtponton és nem tudok elaludni. A hangulatomat a leginkább az alábbi kép tükrözi:

A kép amúgy a Mexikói-öbölben készült pénteken. Arról a napról még nem írtam így most ezt bepótolom :)
New Orleansból indultunk ugye péntek reggel, igazából annyit terveztünk arra a napra, hogy lemegyünk a tengerparthoz, meg nézünk mocsarat meg ilyeneket, ill. átmegyünk egy nagyon meredek és magas hídon, ne meg eszünk egy búcsústeaket. Ez azt jelentette, hogy letértünk a nagy autópályáról és kisebb melléutakon autókáztunk, ami sokszor nagyon érdekes volt, mert arrafelé aztán tényleg sok a víz. Figyeltük hátha látunk helyi állatokat, pl. aligátort, hát egy elütöttet láttunk is az út mellett, meg tatut, meg oposszumot. Mivel nem a nagy autópályán mentünk ez időben is hosszabb volt, néhol kietlen tájakon autóztunk, ahol senki sem lakik, a településeknél meg magas cölöpökön álló házak álló házakat láttunk, ahol az autók a házak alatt parkoltak. Fura, hogy ha jön a víz akkor csak a házat védik az autót nem, de biztos megvan ennek is az oka :)
Aztán miután megnéztük a viharos tengerpartot jött a kalandos része a napnak. Úgy kezdődött, hogy sofőrcsere miatt megálltunk, akkor már esett az eső, és amíg mindenki átült az új helyére gyorsan, kb. 5 szúnyog jött be az autóba. 4et sikerült ártalmatlanítani, de az ötödik jött velünk elég sokáig, az uramat és engem meg is csípett. Aztán a gps körbe akart vinni minket és nem értettük miért, aztán kiderült, hogy komp segítségével lehet csak átkelni a folyó azon szakaszán. Érdekes volt a komp a viharban, szerencsére nem tartott sokáig :) Közben viszont láttunk pelikánokat, meg delfineket :)
Aztán egyre durvább lett a vihar, nagyon közel csapott be hozzánk egy durva villám, de szerencsére nem tartott sokáig, és már csak a naplementében autókáztunk :) Láttunk fúrótornyokat a tengerben, meg jó sok olajfinomítót. Aztán tettünk kis kitérőt, hogy áthajthassunk ezen a hídon:

Ez nem saját kép, ott csak videóztunk, fotó nem készült. Innen mentünk volna búcsústeaket enni, de iszonyat sor állt az étterem előtt, ezért csak beugrottunk a Chipotle-ba enni gyorsan egy keveset. Szerencsére szombeton Houstonban be tudtuk viszont pótolni, ennél méltóbb zárása nem is lehetett volna az útnak.
A hazaút hosszú volt, még bementünk egy utolsó walmartozásra mert sok időnk volt, leadtuk az autót, aztán nem is kellett sokat várni a gép indulásáig. Szerencsére jók voltak az áramlatok, így ugyanaz az út, ami odafelé 10,5 óra volt, az visszafelé csak 9. Sajnos nem nagyon tudtam aludni a gépen, csak 10-15 perceket, a kaja sem volt túl jó, meg kevés is volt, így mire Frankfurtba értünk már eléggé hulla voltam. Ott még a fiúk játszottak egy kis xboxos játékot, kicsit pihentünk, végiggyalogoltuk a repteret háromszor, aztán végül eljött az indulás és hazajöttünk. :(

Néhány kép New Orleansról

New Orleans

New Orleans kicsit csalódás volt, nem egészen erre számítottunk. Van a nagyon híres Bourbon street, amiről azt gondoltuk, hogy normális éttermekkel és bárokkal lesz tele, ahol élő zene fog majd szólni. Hát volt pár ilyen, de a többség inkább egy lepukkant Vegas-utánzat volt, néhány örömlánnyal megspékelve, és tele részeg turistával, meg részeg helyiekkel akik nem tól dekoratívak de az utca közepén rázzák mindenüket.
New Orleansban airbnb-ben aludtunk egy Marco nevű srác lakásában. A lakás elosztása nagyon jó volt, 2 szoba, 2 fürdő, nappali, konyha, terasz, előszoba. Lehetett volna tisztább, de olcsóbb volt a hoteleknél, ill. ezt is ki kellett próbálni. Első este kicsit később értünk a városba, és csak vásárolni mentünk először Ross-ba, aztán T.J. Maxx-be, mert kellett egy plusz bőrönd :) A T.J.Maxx amúgy olyasmi mint a Ross, azaz márkás termékek kifutó darabjai lényegesen olcsóbban, mint bárhol máshol, csak ez egy kicsit igényesebb, meg másfajta termékek vannak. Utána elmentünk kajálni, mert már nagyon éhesek voltunk. Kipróbáltunk egy új helyet, a Checker's nevű lánc egy alhelyét, Rally's, ahol nem lehetett beülni, csak autóból, vagy autóból kiszállva, de elvitelre rendelhet az ember. Mi ott ettük meg az autó előtt egy kiülős helyen, egész jó volt a kaja, csak az eladók voltak kicsit nehézkesek. De 2$-ért egy adag krumpli és csirkefalatkák pl. nagyon jó vétel volt.
Utána laza estét tartottunk, rákötöttük Marco óriási tévéjére a laptopot és megnézegettük óriásban az addig készült képeket. Közben mindhárman felraktunk egy arcmaszkot (előző nap találtunk férfiaknak valót :)) és úgy sörözgetve nézegettük a képeket. Nagyon vicces volt :)
Másnap aztán tömegközlekedéssel nyakunkva vettük a várost. A Canal street mellett laktunk, ahol megy a fapados villamos is. 24 órára a korlátlan jegy 3$, azt bőven le is utaztuk. A szállástól induló villamos bevitt a belvárosba a Francia negyed szélére, egészen a Missisipiig. Kicsit lassú volt, mert minden bokornál van megállója, sőt mivel jó fejek a sofőrök sokszor akkor is megállnak az utas kedvéér, ha nincs ott megálló. Szóval nagy nehezen bejutottunk a városba, lementünk a folyóhoz, ahol épp beállt egy tipikus helyi hajó, mutatom:

Innen elmentünk kajálni a Kotchon Bucher nevű helyi híres helyre, aztán visszamentünk a Francia negyedbe. A Bourbon street kicsit csalódás volt, de mellette megy a Royal street, ami viszont már olyan volt, mint amire számítottunk. Nagyon sokat sétáltunk, visszajutottunk megint a folyópartra, ahol felszálltunk egy másik streetcar-ra, ahogy arrafelé hívják a villamos-féle dolgokat. Nagyon vicces volt, mert indultunk volna a megállóból, mikor kifutott egy nő a szomszédos étteremből, és odakiabált a sofőrnek, hogy valakinek kész a kajája. Aztán mikor elindultunk akkor a mi sofőrünk megállította a szembe jövő villamost, és kiderült, hogy annak a sofőrjének készült el az ebédje, ezt nyugodtan meg is beszélték :) Érdekes módon minden utas mosolyogva és türelmesen végigvárta, nem morgott senki :)
Innen mentünk egy kört egy másik, régebbi villamossal, ami a gazdagabb negyeden visz át (St. Charles). Itt ért minket az igazi meglepetés. Az egyik megállóbal felszállt egy vak bácsi, és pár megállóval később a sofőr maga kísérte le és át két kereszteződésen a bácsit, az utasok itt is türelmesen vártak, sőt a végén meg is tapsolták. Érdekes ez a helyi mentalitás, de tetszett nagyon :)
Ami még érdekes errefelé, hogy van a Mardi Gras nevű ünnepük ami egyfajta helyi farsang. Ilyenkor szokás, hogy színes gyöngyökből készült nyakláncokat dobálnak mindenfelé, na ez ott is marad a fákon, erkélyeken, bokrokon.
Sötétedés után még visszamentünk a Bourbon streetre de csak még nagyobb kultúrsokk volt, mint világosban... Képeket majd reggel teszek fel mert nagyon lassú a net és lassan fél1 van éjjel, ideje aludnom :) Még írok!

USS Alabama

Utolsó este vagyunk, Houston előtt Winnie nevű városban egy Days Innben. A hangulatunk egyre romlik, nem szívesen megyünk haza :( A parkolóban helyi redneck arcok épp a szobánk alatt grilleznek a teherautójuk platóján, szerencsére nem jön be a füst. Az elmúlt két napban nem nagyon tudtam írni, de most akkor beszámolok :)
Szerdán a Mobile nevű városban voltunk, ott van a USS Alabama nevű hadihajó, ami a második világháborúban szolgált sokat, aztán a hatvanas években kiállították, azóta látogatható. Nagyon nagy élmény volt, szinte az egész hajó teljesen bejárható, nem úgy, mint az Intrepid New Yorkban, ami sokkal nagyobb de kevesebb része nézhető meg. Itt 3 útvonal van, piros, zöld és sárga színnel jelölve és számozva, így nem téved el az ember, ami amúgy enélkül könnyen megtörténhetne :) Sok érdekes dolgot láttunk, kipróbáltuk a fekhelyüket, a fiúk mindent megpiszkáltak amit csak tudtak :) Egy baj volt csak, hogy a hajó nagy részén nem volt légkondi, és levegő sem, sokszor csak pihegtünk mert természetesen iszonyat meleg volt nagyon magas páratartalommal. A helyet amúgy úgy kell elképzelni, hogy a hajó előtt van egy nagyobb park, ahol még repülők és tankok is ki vannak állítva. Kell fizetni a beléptetésnél a parkolásért, meg van jegy még külön. Szerencsére találtunk szórólapot előző este a szálláson így fejenként 2$-t spóroltunk a belépőkön. A hajó mellett a szárazföldön ki van állítva egy tengeralattjáró, azon is végigsétáltunk. Odafelé az út egy épületen vezet keresztül, ahol pedig katonai repülőket, helikoptereket lehet megnézni. Mutatok pár képet:

Sajnos annó a Katrina hurrikán itt is tarolt, vannak kirakva képek, hogy milyen volt előtte és utána, sok repülőgép megrongálódott a hangárban. :(
Bő 2 órát töltöttünk ott, de megérte :) Viszont a végére megéheztünk, így délután még kipróbáltunk egy louisianai gyorséttermet a Popeyes-t, ami nagyon kellemes meglepetés volt. Olyasmi kaják vannak mint a KFC-ben, csak sokkal finomabb. Az eladó is nagyon jó fej volt, egyből kérdezte, hogy honnan jöttünk, meg hogy húúú Európa milyen jó lehet, megkérdezte, hogy olyan-e mint a Eurotrip c. filmben, de mondtuk, hogy nem és szerintünk az USA milyen jó hely :) Amúgy alapvetően nagyon kedvesek és jó fejek erre délen az emberek, bár a korábbi helyeken is hasonló volt a benyomásom. Csak itt borzalmas tájszólásban beszélnek és néha kihívás megérteni őket, de mindog mosolyogva bólogatunk mikor beszélnek hozzánk :)

Gyors bejelentkezes

Minden ok nalunk csak nincs idom irni vagy gyenge a net. Este vagy holnap reggel megprobalok beszamolni az elmult napokrol, volt egy nagyon jo elmenyunk a USS Alabama hadihajon, meg megneztuk New Orleans-t is ami kicsit csalodas volt. Reszletek kesobb :)

Túrázás és kis kanyon

Saralandben vagyunk Mobile mellett egy Microtel nevű helyen, egész jó, bár kicsi a szoba, a New York-i szállásainkra emlékeztet. Ami nagyon bejön, hogy az ablakban van egy ülő/fekvőhely, olyan jó lenne otthonra is, ha olyan ablakunk lenne :)
Ma reggel a szálláson nem volt reggeli, ezért elmentünk egy Cracker Barrel nevű helyre, amit már sok városban láttunk és terveztük is, hogy kipróbáljuk. Hát nagyon tipikus amcsi kaják vannak, de azért nem volt rossz. Az én kajámhoz adtak egy kis tál tejbedarát cukor nélkül sajttal a tetején, hát a nagy része megmaradt :) Kaja után mivel a hely és a szállás között volt egy Target (kb. a helyi Interspar) beugrottunk oda, aztán indultunk a Providence Canyon State Parkba kirándulni.Vicces volt mert viszonylag az út elején a GPS bevitt egy katonai bázisra és 2x kellett elmagyaráznunk, hogy eltévedtünk, de simán vissza tudtunk fordulni :)
Utána már sima volt az út, nem sokan járnak arra. A parkban nem is volt személyzet, aki szedte volna a belépőt, és nem volt visitor center sem. WC-k voltak, meg volt kis doboz amibe be kellett dobni az 5 dolcsit a parkolásért meg doboz amiben volt térkép. 2 túraút van arrafelé, egy 7 mérföldes és egy 3 mérföldes, mi a rövidebbet választottuk. Az út kezdeténél volt egy doboz egy regisztrációs lappal, ahova fel kellett iratkozni. Gondolom ha valaki elveszik akkor tudják, hogy ki volt. Maga az útvonal nem volt túl megerőltető, a nagyobb része erdőben ment. Ami fura volt, séta közben láttunk pár roncsautót, amik már nagyon rég az erdőben vannak, és állítólag a természet részei már. Miután kiértünk az erdős részről onnan kezdtünk rálátni a kanyonra, az útvonal ezen része már az autóút közelében megy, így ha csak a kilátás miatt mentünk volna akkor nem is kellett volna megtenni a 3 mérföldet. De jó volt így, legalább mozogtunk.
Innen elindultunk a szállásra ami egy majdnem 4 órás út volt. Az elején kisebb utakon mentünk, láttunk őzeket, meg vagy vadpulykát vagy kengyelfutó gyalogkakukkot (nem tudtunk benne megegyezni, hogy mit láttunk :)), megmentettük egy teknős életét, mivel épp át akart kelni az úton, mi meg megálltunk és Feri megfogta és átvitte az út közepéről a biztonságos részére. Az út Florida mellett vitt el, így oda is beugrottunk egy fotó és egy bolt erejéig.
Időközben Alabama államba érkeztünk így visszaugrottunk egy órát az időben és megint 7 órával később vagyunk otthonhoz képest.
Nem túl jó most itt a net, ezért sajnos nem tudok képeket mutatni, talán holnap New Orleans-ból jobban megy. 

Coca Cola világ

Columbusban vagyunk még Georgia államban, az egyik Extended Stay helyen, egész jó a szállás, van benne kis konyhasarok, meg olyan tévénéző fotel, mint a Jóbarátokban Joeynak és Chandlernek volt, amiből egy mozdulattal lábtartós fotelt lehet csinálni. Épp fullon vagyunk, steaket vacsoráztunk a Texas Roadhouse nevű helyen, ami több államban is van, és azt hiszem nem ez lesz az utolsó, hogy itt ettünk. Olyan a hely, hogy az elején mikor belépsz ki vannak téve a húsok, ha akarod direktben ki is választhatod, hogy melyiket szeretnéd. Ízre is jók voltak, és árban sem voltak vészesek.
A nap nagy részét amúgy Atlantában töltöttük. Reggel a hotelben a kicsekkolásnál megkérdezte a recepciós, hogy honnan jöttünk, mondtam Magyarország, erre megszólalt magyarul a mellettem álló házsapár női tagja, hogy ő is magyar. Anyukája magyar, és egész jól beszélt ő is, Zsuzsának hívják. Váltottunk pár szót, nagyon érdekes volt :)
Atlantában a Coca Cola World nevű hely volt az elsődleges cél, ami egy nagyon hatásos marketinges fogás, mindenféle régi és új Coca Colás dolgokkal, volt 4D mozi ahol mozgott velünk minden és még kis vizet is spricceltek néha ránk. A legnagyobb élmény a világ CC termékeinek a végigkóstolása jelentette. Alapból 64 féle terméket lehetett végigkóstolni és mi meg is tettük. Közben tartottunk kis szünetet, mert eléggé durva volt így is, hogy mindenből csak 1-2 kortyot ittunk :) Aztán ezek után jött egy olyan rész, ahol az alap CC termékekből csinálhattál saját keverést, na ott is kóstoltunk párat. Szerencsére végül nem lett senki rosszul, de volt egy pont és egy íz, ahol nálam közel volt a határ :) A legérdekesebb az indiai Tumbs up nevű ital volt, ami cola kis indiai fűszerezéssel. A legfinomabb nekem a tanzániai gyömbérital volt és a perui Inca Cola.Ilyet már ittam korábban, akkor is bejött.
A látogatás elején és végén is kaptunk 1-1 üveg Colat, bár a végén nem igazán volt hozzá kedvünk :)
Ezek után ettünk egy keveset egy szemközti büfében, aztán sétáltunk a városban és az olimpiai parkban, ami közvetlenül a CC mellett van. Megnéztük a CNN főhadiszállását is, meg még nem tudom miket láttunk :)
Holnap túrázni megyünk egy helyre amit a helyi kis Grand Canyonnak hívnak, majd beszámolok, hogy mennyire hasonlít :)