Hazaértünk :(

Vasárnap este van, ezer éve nem aludtam de átestem egy holtponton és nem tudok elaludni. A hangulatomat a leginkább az alábbi kép tükrözi:

A kép amúgy a Mexikói-öbölben készült pénteken. Arról a napról még nem írtam így most ezt bepótolom :)
New Orleansból indultunk ugye péntek reggel, igazából annyit terveztünk arra a napra, hogy lemegyünk a tengerparthoz, meg nézünk mocsarat meg ilyeneket, ill. átmegyünk egy nagyon meredek és magas hídon, ne meg eszünk egy búcsústeaket. Ez azt jelentette, hogy letértünk a nagy autópályáról és kisebb melléutakon autókáztunk, ami sokszor nagyon érdekes volt, mert arrafelé aztán tényleg sok a víz. Figyeltük hátha látunk helyi állatokat, pl. aligátort, hát egy elütöttet láttunk is az út mellett, meg tatut, meg oposszumot. Mivel nem a nagy autópályán mentünk ez időben is hosszabb volt, néhol kietlen tájakon autóztunk, ahol senki sem lakik, a településeknél meg magas cölöpökön álló házak álló házakat láttunk, ahol az autók a házak alatt parkoltak. Fura, hogy ha jön a víz akkor csak a házat védik az autót nem, de biztos megvan ennek is az oka :)
Aztán miután megnéztük a viharos tengerpartot jött a kalandos része a napnak. Úgy kezdődött, hogy sofőrcsere miatt megálltunk, akkor már esett az eső, és amíg mindenki átült az új helyére gyorsan, kb. 5 szúnyog jött be az autóba. 4et sikerült ártalmatlanítani, de az ötödik jött velünk elég sokáig, az uramat és engem meg is csípett. Aztán a gps körbe akart vinni minket és nem értettük miért, aztán kiderült, hogy komp segítségével lehet csak átkelni a folyó azon szakaszán. Érdekes volt a komp a viharban, szerencsére nem tartott sokáig :) Közben viszont láttunk pelikánokat, meg delfineket :)
Aztán egyre durvább lett a vihar, nagyon közel csapott be hozzánk egy durva villám, de szerencsére nem tartott sokáig, és már csak a naplementében autókáztunk :) Láttunk fúrótornyokat a tengerben, meg jó sok olajfinomítót. Aztán tettünk kis kitérőt, hogy áthajthassunk ezen a hídon:

Ez nem saját kép, ott csak videóztunk, fotó nem készült. Innen mentünk volna búcsústeaket enni, de iszonyat sor állt az étterem előtt, ezért csak beugrottunk a Chipotle-ba enni gyorsan egy keveset. Szerencsére szombeton Houstonban be tudtuk viszont pótolni, ennél méltóbb zárása nem is lehetett volna az útnak.
A hazaút hosszú volt, még bementünk egy utolsó walmartozásra mert sok időnk volt, leadtuk az autót, aztán nem is kellett sokat várni a gép indulásáig. Szerencsére jók voltak az áramlatok, így ugyanaz az út, ami odafelé 10,5 óra volt, az visszafelé csak 9. Sajnos nem nagyon tudtam aludni a gépen, csak 10-15 perceket, a kaja sem volt túl jó, meg kevés is volt, így mire Frankfurtba értünk már eléggé hulla voltam. Ott még a fiúk játszottak egy kis xboxos játékot, kicsit pihentünk, végiggyalogoltuk a repteret háromszor, aztán végül eljött az indulás és hazajöttünk. :(

Néhány kép New Orleansról

New Orleans

New Orleans kicsit csalódás volt, nem egészen erre számítottunk. Van a nagyon híres Bourbon street, amiről azt gondoltuk, hogy normális éttermekkel és bárokkal lesz tele, ahol élő zene fog majd szólni. Hát volt pár ilyen, de a többség inkább egy lepukkant Vegas-utánzat volt, néhány örömlánnyal megspékelve, és tele részeg turistával, meg részeg helyiekkel akik nem tól dekoratívak de az utca közepén rázzák mindenüket.
New Orleansban airbnb-ben aludtunk egy Marco nevű srác lakásában. A lakás elosztása nagyon jó volt, 2 szoba, 2 fürdő, nappali, konyha, terasz, előszoba. Lehetett volna tisztább, de olcsóbb volt a hoteleknél, ill. ezt is ki kellett próbálni. Első este kicsit később értünk a városba, és csak vásárolni mentünk először Ross-ba, aztán T.J. Maxx-be, mert kellett egy plusz bőrönd :) A T.J.Maxx amúgy olyasmi mint a Ross, azaz márkás termékek kifutó darabjai lényegesen olcsóbban, mint bárhol máshol, csak ez egy kicsit igényesebb, meg másfajta termékek vannak. Utána elmentünk kajálni, mert már nagyon éhesek voltunk. Kipróbáltunk egy új helyet, a Checker's nevű lánc egy alhelyét, Rally's, ahol nem lehetett beülni, csak autóból, vagy autóból kiszállva, de elvitelre rendelhet az ember. Mi ott ettük meg az autó előtt egy kiülős helyen, egész jó volt a kaja, csak az eladók voltak kicsit nehézkesek. De 2$-ért egy adag krumpli és csirkefalatkák pl. nagyon jó vétel volt.
Utána laza estét tartottunk, rákötöttük Marco óriási tévéjére a laptopot és megnézegettük óriásban az addig készült képeket. Közben mindhárman felraktunk egy arcmaszkot (előző nap találtunk férfiaknak valót :)) és úgy sörözgetve nézegettük a képeket. Nagyon vicces volt :)
Másnap aztán tömegközlekedéssel nyakunkva vettük a várost. A Canal street mellett laktunk, ahol megy a fapados villamos is. 24 órára a korlátlan jegy 3$, azt bőven le is utaztuk. A szállástól induló villamos bevitt a belvárosba a Francia negyed szélére, egészen a Missisipiig. Kicsit lassú volt, mert minden bokornál van megállója, sőt mivel jó fejek a sofőrök sokszor akkor is megállnak az utas kedvéér, ha nincs ott megálló. Szóval nagy nehezen bejutottunk a városba, lementünk a folyóhoz, ahol épp beállt egy tipikus helyi hajó, mutatom:

Innen elmentünk kajálni a Kotchon Bucher nevű helyi híres helyre, aztán visszamentünk a Francia negyedbe. A Bourbon street kicsit csalódás volt, de mellette megy a Royal street, ami viszont már olyan volt, mint amire számítottunk. Nagyon sokat sétáltunk, visszajutottunk megint a folyópartra, ahol felszálltunk egy másik streetcar-ra, ahogy arrafelé hívják a villamos-féle dolgokat. Nagyon vicces volt, mert indultunk volna a megállóból, mikor kifutott egy nő a szomszédos étteremből, és odakiabált a sofőrnek, hogy valakinek kész a kajája. Aztán mikor elindultunk akkor a mi sofőrünk megállította a szembe jövő villamost, és kiderült, hogy annak a sofőrjének készült el az ebédje, ezt nyugodtan meg is beszélték :) Érdekes módon minden utas mosolyogva és türelmesen végigvárta, nem morgott senki :)
Innen mentünk egy kört egy másik, régebbi villamossal, ami a gazdagabb negyeden visz át (St. Charles). Itt ért minket az igazi meglepetés. Az egyik megállóbal felszállt egy vak bácsi, és pár megállóval később a sofőr maga kísérte le és át két kereszteződésen a bácsit, az utasok itt is türelmesen vártak, sőt a végén meg is tapsolták. Érdekes ez a helyi mentalitás, de tetszett nagyon :)
Ami még érdekes errefelé, hogy van a Mardi Gras nevű ünnepük ami egyfajta helyi farsang. Ilyenkor szokás, hogy színes gyöngyökből készült nyakláncokat dobálnak mindenfelé, na ez ott is marad a fákon, erkélyeken, bokrokon.
Sötétedés után még visszamentünk a Bourbon streetre de csak még nagyobb kultúrsokk volt, mint világosban... Képeket majd reggel teszek fel mert nagyon lassú a net és lassan fél1 van éjjel, ideje aludnom :) Még írok!

USS Alabama

Utolsó este vagyunk, Houston előtt Winnie nevű városban egy Days Innben. A hangulatunk egyre romlik, nem szívesen megyünk haza :( A parkolóban helyi redneck arcok épp a szobánk alatt grilleznek a teherautójuk platóján, szerencsére nem jön be a füst. Az elmúlt két napban nem nagyon tudtam írni, de most akkor beszámolok :)
Szerdán a Mobile nevű városban voltunk, ott van a USS Alabama nevű hadihajó, ami a második világháborúban szolgált sokat, aztán a hatvanas években kiállították, azóta látogatható. Nagyon nagy élmény volt, szinte az egész hajó teljesen bejárható, nem úgy, mint az Intrepid New Yorkban, ami sokkal nagyobb de kevesebb része nézhető meg. Itt 3 útvonal van, piros, zöld és sárga színnel jelölve és számozva, így nem téved el az ember, ami amúgy enélkül könnyen megtörténhetne :) Sok érdekes dolgot láttunk, kipróbáltuk a fekhelyüket, a fiúk mindent megpiszkáltak amit csak tudtak :) Egy baj volt csak, hogy a hajó nagy részén nem volt légkondi, és levegő sem, sokszor csak pihegtünk mert természetesen iszonyat meleg volt nagyon magas páratartalommal. A helyet amúgy úgy kell elképzelni, hogy a hajó előtt van egy nagyobb park, ahol még repülők és tankok is ki vannak állítva. Kell fizetni a beléptetésnél a parkolásért, meg van jegy még külön. Szerencsére találtunk szórólapot előző este a szálláson így fejenként 2$-t spóroltunk a belépőkön. A hajó mellett a szárazföldön ki van állítva egy tengeralattjáró, azon is végigsétáltunk. Odafelé az út egy épületen vezet keresztül, ahol pedig katonai repülőket, helikoptereket lehet megnézni. Mutatok pár képet:

Sajnos annó a Katrina hurrikán itt is tarolt, vannak kirakva képek, hogy milyen volt előtte és utána, sok repülőgép megrongálódott a hangárban. :(
Bő 2 órát töltöttünk ott, de megérte :) Viszont a végére megéheztünk, így délután még kipróbáltunk egy louisianai gyorséttermet a Popeyes-t, ami nagyon kellemes meglepetés volt. Olyasmi kaják vannak mint a KFC-ben, csak sokkal finomabb. Az eladó is nagyon jó fej volt, egyből kérdezte, hogy honnan jöttünk, meg hogy húúú Európa milyen jó lehet, megkérdezte, hogy olyan-e mint a Eurotrip c. filmben, de mondtuk, hogy nem és szerintünk az USA milyen jó hely :) Amúgy alapvetően nagyon kedvesek és jó fejek erre délen az emberek, bár a korábbi helyeken is hasonló volt a benyomásom. Csak itt borzalmas tájszólásban beszélnek és néha kihívás megérteni őket, de mindog mosolyogva bólogatunk mikor beszélnek hozzánk :)

Gyors bejelentkezes

Minden ok nalunk csak nincs idom irni vagy gyenge a net. Este vagy holnap reggel megprobalok beszamolni az elmult napokrol, volt egy nagyon jo elmenyunk a USS Alabama hadihajon, meg megneztuk New Orleans-t is ami kicsit csalodas volt. Reszletek kesobb :)

Túrázás és kis kanyon

Saralandben vagyunk Mobile mellett egy Microtel nevű helyen, egész jó, bár kicsi a szoba, a New York-i szállásainkra emlékeztet. Ami nagyon bejön, hogy az ablakban van egy ülő/fekvőhely, olyan jó lenne otthonra is, ha olyan ablakunk lenne :)
Ma reggel a szálláson nem volt reggeli, ezért elmentünk egy Cracker Barrel nevű helyre, amit már sok városban láttunk és terveztük is, hogy kipróbáljuk. Hát nagyon tipikus amcsi kaják vannak, de azért nem volt rossz. Az én kajámhoz adtak egy kis tál tejbedarát cukor nélkül sajttal a tetején, hát a nagy része megmaradt :) Kaja után mivel a hely és a szállás között volt egy Target (kb. a helyi Interspar) beugrottunk oda, aztán indultunk a Providence Canyon State Parkba kirándulni.Vicces volt mert viszonylag az út elején a GPS bevitt egy katonai bázisra és 2x kellett elmagyaráznunk, hogy eltévedtünk, de simán vissza tudtunk fordulni :)
Utána már sima volt az út, nem sokan járnak arra. A parkban nem is volt személyzet, aki szedte volna a belépőt, és nem volt visitor center sem. WC-k voltak, meg volt kis doboz amibe be kellett dobni az 5 dolcsit a parkolásért meg doboz amiben volt térkép. 2 túraút van arrafelé, egy 7 mérföldes és egy 3 mérföldes, mi a rövidebbet választottuk. Az út kezdeténél volt egy doboz egy regisztrációs lappal, ahova fel kellett iratkozni. Gondolom ha valaki elveszik akkor tudják, hogy ki volt. Maga az útvonal nem volt túl megerőltető, a nagyobb része erdőben ment. Ami fura volt, séta közben láttunk pár roncsautót, amik már nagyon rég az erdőben vannak, és állítólag a természet részei már. Miután kiértünk az erdős részről onnan kezdtünk rálátni a kanyonra, az útvonal ezen része már az autóút közelében megy, így ha csak a kilátás miatt mentünk volna akkor nem is kellett volna megtenni a 3 mérföldet. De jó volt így, legalább mozogtunk.
Innen elindultunk a szállásra ami egy majdnem 4 órás út volt. Az elején kisebb utakon mentünk, láttunk őzeket, meg vagy vadpulykát vagy kengyelfutó gyalogkakukkot (nem tudtunk benne megegyezni, hogy mit láttunk :)), megmentettük egy teknős életét, mivel épp át akart kelni az úton, mi meg megálltunk és Feri megfogta és átvitte az út közepéről a biztonságos részére. Az út Florida mellett vitt el, így oda is beugrottunk egy fotó és egy bolt erejéig.
Időközben Alabama államba érkeztünk így visszaugrottunk egy órát az időben és megint 7 órával később vagyunk otthonhoz képest.
Nem túl jó most itt a net, ezért sajnos nem tudok képeket mutatni, talán holnap New Orleans-ból jobban megy. 

Coca Cola világ

Columbusban vagyunk még Georgia államban, az egyik Extended Stay helyen, egész jó a szállás, van benne kis konyhasarok, meg olyan tévénéző fotel, mint a Jóbarátokban Joeynak és Chandlernek volt, amiből egy mozdulattal lábtartós fotelt lehet csinálni. Épp fullon vagyunk, steaket vacsoráztunk a Texas Roadhouse nevű helyen, ami több államban is van, és azt hiszem nem ez lesz az utolsó, hogy itt ettünk. Olyan a hely, hogy az elején mikor belépsz ki vannak téve a húsok, ha akarod direktben ki is választhatod, hogy melyiket szeretnéd. Ízre is jók voltak, és árban sem voltak vészesek.
A nap nagy részét amúgy Atlantában töltöttük. Reggel a hotelben a kicsekkolásnál megkérdezte a recepciós, hogy honnan jöttünk, mondtam Magyarország, erre megszólalt magyarul a mellettem álló házsapár női tagja, hogy ő is magyar. Anyukája magyar, és egész jól beszélt ő is, Zsuzsának hívják. Váltottunk pár szót, nagyon érdekes volt :)
Atlantában a Coca Cola World nevű hely volt az elsődleges cél, ami egy nagyon hatásos marketinges fogás, mindenféle régi és új Coca Colás dolgokkal, volt 4D mozi ahol mozgott velünk minden és még kis vizet is spricceltek néha ránk. A legnagyobb élmény a világ CC termékeinek a végigkóstolása jelentette. Alapból 64 féle terméket lehetett végigkóstolni és mi meg is tettük. Közben tartottunk kis szünetet, mert eléggé durva volt így is, hogy mindenből csak 1-2 kortyot ittunk :) Aztán ezek után jött egy olyan rész, ahol az alap CC termékekből csinálhattál saját keverést, na ott is kóstoltunk párat. Szerencsére végül nem lett senki rosszul, de volt egy pont és egy íz, ahol nálam közel volt a határ :) A legérdekesebb az indiai Tumbs up nevű ital volt, ami cola kis indiai fűszerezéssel. A legfinomabb nekem a tanzániai gyömbérital volt és a perui Inca Cola.Ilyet már ittam korábban, akkor is bejött.
A látogatás elején és végén is kaptunk 1-1 üveg Colat, bár a végén nem igazán volt hozzá kedvünk :)
Ezek után ettünk egy keveset egy szemközti büfében, aztán sétáltunk a városban és az olimpiai parkban, ami közvetlenül a CC mellett van. Megnéztük a CNN főhadiszállását is, meg még nem tudom miket láttunk :)
Holnap túrázni megyünk egy helyre amit a helyi kis Grand Canyonnak hívnak, majd beszámolok, hogy mennyire hasonlít :)

Egy kis természet

Gainesvilleben vagyunk a Guest Lodge nevű helyen, egész jó, csak este nem nagyon működött a net. Tegnap 3 államot is érintettünk. Tennesse-ből indultunk, aztán voltunk kicsit North Carolina-ban, végül most Georgia-ban vagyunk.
Reggel Knoxville-ből indultunk, onnan közel van a Great Smoky nemzeti park kezdete, ami egy szép erdős rész, és a környék legmagasabb hegye van itt, nem tudom pontosan mekkora de 2000 m felett nem sokkal. Nagyon fura és és érdekes helyek vannak errefelé. Az első városok egyike amit érintettünk az Pigeon Forge volt, ami kb. a környék Las Vegasa lehet. Van sok érdekes dolog, meg giccsparádé. Most éppen valami régi autós találkozó volt, árulták is őket. Először nem értettem, hogy miért megy minden autós olyan lassan, aztán rájöttem, hogy valószínűleg nem csak a mi autónkban voltak megőrülve a fiúk, hanem a többiben is, és nem a vezetésre koncentráltak hanem az út mellett álló autókra. Még jó, hogy nálunk épp én vezettem így nem volt probléma :) Később tudtam egyet fotózni, azt meg tudom mutatni, hogy el tudjátok képzelni:

Nagyon jól néztek amúgy ki, élmény volt látni a végtelenszer végtelen sok nagyon régi amerikai autót.
Az utunk egy outlet mellett vitt el, úgyhogy be is ugrottunk, és hát fogtuk a fejünket, mert itt sokkal de sokkal jobb dolgok voltak, mint a korábbiakban. Eddig Premier Outletsben voltunk, ez pedig Tanger Outlet, és össze sem lehet hasonlítani a választékot. Annyira azért nem vásároltunk sokat, még van esély, hogy nem kell extra bőröndöt venni, aztán majd meglátjuk :)
Az outlet után jött az igazi erdős rész, gyönyőrű helyeken autóztunk, meg 2 kilátónál meg is álltunk. Az első a New Found Gap volt rögtön az út mellett, a másikhoz kellett kicsit autózni, aztán a parkolóból kb. fél mérföldes aszfaltos út vezetett fel a Clingmans Dome kilátóhoz, ami a környék legmagasabb pontja. Az a fél mérföld az eléggé meredek, jól ki is fáradtunk, aztán mikor felér az ember ott még van egy gyalogos szerpentin, de megéri mert szép a kilátás. Mutatom:

A környékkel kapcsolatos érdekesség, hogy halnak el a fák egy Európából idetelepült kértevő miatt, és erre mostanában rájött ennek a bogárnak az ázsiai rokona is.
Innen még el akartunk menni egy vízeséshez, ami kb. 2 órányi autóútra volt, de 8 körül értünk oda, és akkor láttuk, hogy 5kor bezárt már. Érdekes helyeken autóztunk amúgy, nem volt sok település, meg sok dolog sem, ellenben az egy főre eső templomok száma az roppant magas lehetett.
A kihagyott vízesés (Anna Ruby Falls) viszont egy nagyon érdekes kisváros mellett van, azt kicsit bánom, hogy sötétben értünk oda és nem tudtuk megnézni. Helen a város neve, és úgy kell elképzelni, mintha az ember átért volna Németországba. Tisztára mint egy bajor hegyi kis falu, csak persze töményen és kicsit giccsesen, de jó volt :)
Tegnap amúgy ugrottunk egy órát az időben, most még kb. 2 napig 6 órára leszünk csak otthonról.
A mai cél Atlanta, a Coca Cola gyár biztos, a többit majd meglátjuk :)

Egy kis érdekesség

Tegnap elfelejtettem leirni, hogy mi a legviccesebb a Jack-hez kapcsolodoan. Errefele vannak fura szabalyok egyes megyékben az alkoholfogyasztás kapcsán. Vannak a wet countyk azaz a vizes megyék ahol lehet nyugodtan alkoholizálni. Aztán van a moist county ami kicsit nedves, itt csak a nagyobb éttermekben lehet alkoholt kapni de csak ha rendelsz kaját is. Végül pedig van a dry azaz száraz megye, na itt sehol semmit nem lehet kapni, kocsma sincs, max otthon ihatsz ha máshonnan szereztél be itókát. Itt nem elég ha a sofőr nem ivott, a kocsi utasterében sem lehet alkohol. No a Jack Daniels, ami a világ egyik legnagyobb whiskeygyártója egy ilyen megyében van :)

Viszkikóstolás

Knoxville-ben vagyunk a Clarion hotelben, eddig ez a legnormálisabb szállásunk.
A reggelt a Jack Danniels whiskeygyárban kezdtük, egy 1,5 órás vezetett látogatáson mentünk végig. Nem tetszett, hogy mindent az autóban kellett hagyni, csak a fényképezőm kistáskáját engedték be, még jó, hogy a nadrágzsebekbe lehetett pakolni. A túra úgy kezdődött, hogy busszal elvittek minket kicsit, aztán sétáltunk végig az épületek között. Megnéztük hol volt Jack irodája, meg hol készítik a piákat meg ilyen helyeket. A végén kóstolóval zárult a történet, és egyeseknek nagyon jó volt, mert én nem iszom viszkit, Feri meg vezetett, így a zuram megkapta mindhármunk adagját. A többiek nagyon irigykedve és mosolyogva néztek rá :)
Utána elindultunk kajálni, a látogatóközpont mellett nem sokkal van egy kis hangulatos tér (inkább mű, mint eredeti), ahol tudtunk BBQ-t kajálni. Persze nem voltak olyan jók, mint az elmúlt napokban, de nekem a sajtburger nagyon bejött.
Innen Chattanoogaba mentünk, ahol van egy hegy meg egy vízesés (Lookout mountain, Ruby Falls). Jó volt végre nem sík terepen autókázni, voltak dombok, stb. csak odafenn derült ki, hogy majdnem 20$ fejenként a belépő és vezetett 1 órás túra van valami barlangon keresztül, így végül nem maradtunk ott, hanem indultunk Knoxvillebe a szállásra. Itt már nem csináltunk sok dolgot, vacsiztunk a Five Guys Burger nevű helyen, ami egy újabb pipa a kajalistán, meg shoppingoltunk kicsit, aztán visszatérve a szállásra helyi piákat kóstolgattunk. Érdekes, hogy itt a gyenge sörnél erősebb alkoholokat csak külön erre szánt boltokban lehet kapni, ott viszont sok dologból van kicsi, ami jó a kíváncsi turistáknak, akik szeretnek kóstolgatni :)
Holnap erdőbe és kisebb hegyek közé megyünk a Great Smokey Mountainsbe, már várom :)

Tennessee

Nashville-től egy órára Manchesterben vagyunk, gyorsan írok kicsit bár fáradt vagyok, de tegnap sem írtam, mert ünnepeltünk. Tegnap volt ugyanis az uram szülinapja. Jól tolja amúgy, ez a 4. szülinapja, amit az USA-ban ünnepel :)
A tegnapi napot tankolással és vásárlással kezdtük, aztán elmentünk a Helen's BBQ nevű helyre, ami bő fél órára van Memphistől. Helen egy idősebb néger néni, aki nagyon finom BBQt csinál és még jó fej is. Ott került elfogyasztásra a szülinapi ebéd :) Ebéd után bementünk a városba, és a központban sétáltunk. Memphisben van 1 fő utca a Beale street, ahol ha sok ember van biztos nagy utcabál van, így kicsit visszafogott volt, bár a hangulata így is érdekes volt. Kicsit vegasos, csak blues zenével és kicsiben :)
Megkeretük Elvis szobrát is, meg sétáltunk a folyóparton, aztán elmentünk mosni. Mellette volt egy Sonic nevű gyorsétterem, onnan hoztunk vacsorát, aztán amíg a ruhák a szárítóban száradtak mi megvacsiztunk a csomagtartónál.
A szállásra visszaérve meg ünnepeltünk, iszogattunk, beszélgettünk, jó sokáig. Ma nehéz is volt felkelni, de végül sikerült. Elindultunk Nashville irányába, közben beugrottunk egy újabb BBQ-s helyre: Scott Parkers BBQ. Szerencsére volt csirke így én is tudtam enni. Egész finom volt, de azért nekem a legelső hely jött eddig be a legjobban. Kaja után elautókáztunk Nashville-be, sétáltunk a belvárosban, megnéztünk egy helyet, aminek saját sorozata van (Amerikai kincskeresők, nem tudom melyik csatornán megy)
Mára gyorsan ennyit, holnap igyekszem többet és képeket is, de már nem bírom nyitva tartani a szemeimet :)

Egész napos autózás

Memphisben vagyunk a város keleti részén egy Super8 lánc moteljében. Annyira nem jön be, tele van pókhálóval, szívem szerint lemennék a recepcióra kérni egy porszívót.
Hát ma nem sok dolgot csináltunk. Reggel összepakoltunk, ami kicsit hosszabb idő volt, mert gyűlnek a cuccok és fel kellett szabadítani a második hűtőtáskát is, aztán irányba vettük Memphist. Bő 7 órás út volt, közben egyszer álltunk meg tankolni. Sajnos most csak sima benzinkút volt, nem az a nagyobb hely (Buc-ee's), ahol az elmúlt napokban 2 helyen is voltunk és remekül szórakoztunk. Az egy óriási üzlet, hihetetlen sok tankolóállomással, egyszerre vagy 50 autó tud tankolni. Bent az üzletben meg van minden a kajáktól a gyerekcuccokon át a vadászfelszerelésig.
Szóval megálltunk tankolni és helyi viszonyokhoz képest egész finom kávét sikerült vennem, a fiúk meg kedvükre szórakozhattak megint a saját ízesítésű lónyál kikeverésével. Errefelé ugyanis ha bemész egy boltba, benzinkútra, akkor vehetsz magadnak gépi üdítőt, ami úgy néz ki, hogy kiválasztod a méretet, aztán választhatsz, hogy milyen üdítőt teszel bele, és van mellé extra ízesítés is, pl. meggy, citrom, lime, vanília, amit extra rányomhatsz. A végén meg a kasszánál csak a méret a lényeg, az alapján számláznak. Tegnap én is próbálkoztam, de az nem lett túl jó, na de majd a következő.
A tankoláson kívül egy helyen álltunk meg, a Hot Spring nemzeti parkon belül egy parkban, ahol egy érdekes templomot akartunk megnézni, aztán még sétáltunk kicsit, mert volt más látnivaló is, meg egy tó, ahol ki volt rakva egy közeli hely étlapja, és azt írták, hogy bármit rendelsz 45 percen belül kiszállítják. Hát nem próbáltuk ki, inkább mentünk tovább. Mutatok azért pár képet, hogy miket láttunk:

Antony Chappel

nem jöttünk rá, hogy ez mi :)

Innen már csak röpke 3 óra volt az út Memphisig. A mai napra Gus világhírű csirkézője volt betervezve a kajalistáról, de annyira nekem nem jött be. Maga a hely érdekes volt, a kaja viszont nem az én stílusom. Leginkább a KFC-hez hasonlított, csak persze kevésbé tömegkajásan elkészítve. Csak csirkét lehet kapni meg köreteket mellé, itt is kézzel kellett enni. A maradékot itt is el lehetett hozni, jó lesz reggel desszertnek a reggeli mellé :)

Dallas

Dallasban vagyunk, a fiúk épp vacsorát főznek, hagymás-baconös rántottát. Úgy egy órája kezdték, talán lassan vacsora is lesz belőle :)
 Tegnap Austinban nem csináltunk sokat. Először megnéztük a környék leghíresebb BBQ helyét (Franklin), de nem mentünk be, mert hétfőnként zárva van, ha meg nincs zárva akkor meg olyan hosszú a sor, hogy kb. 4 órát kell várni, mire az ember kajához jut. Kívülről azért megnéztük, aztán átmentünk az Iron Works nevű helyre, ahol enni is lehetett. :) Kaja után kicsit autókáztunk a belvárosban és megnéztük a texasi parlamentet, ami egy szép park közepén áll. Onnan elindultunk Dallasba, és bár elsőre kicsit megrémültünk a 3,5 órás úttól, utólag örültünk volna ha csak annyi lett volna, iszonyat dugó volt ugyanis az autópályán szinte végig, fél6 helyett 9 után sikerült ideérnünk. Útközben azért sok vicces dolgot láttunk a türelmetlen autósoknak köszönhetően. Az autópálya mellett szinte végig ment egy szervízút-szerűség, amit néhol csak egy kis füves-kavicsos rész választott el. Nos a sok türelmetlen autós volt, hogy nem várta ki, hogy fel-vagy le lehessen hajtani, hanem egyszerűen áthajtottak. Ezek főleg a terepjárósok és a kamionosok voltak, volt 1-2 kamion, akiknél necces volt, hogy feljutnak, vagy felborulnak, de mindenki megúszta ép bőrrel. Mi szabálykövetőek voltunk, és csak ott váltogattunk ahol a közlekedés engedte. Aztán nagy nehezen végül ideértünk, a bejelentkezés kicsit lassan ment, nagyon lassú volt a pasi a recepción. Gyalogos távolságra volt itt mellettünk bolt, gondoltuk benézünk, másnapra reggeliért, de elég fura sötét bőrű helyiek gyülekeztek a bejáratnál így inkább csak gyorsan benéztünk, aztán autóba ültünk és irány a Walmart. Itt most nincs reggeli, viszont van kis konyharész, ezért kellett vennünk kajákat.
Ma egy kicsit tovább aludtunk, aztán reggeli után benéztünk Dallas belvárosába. Nagyon bejött, sokat sétáltunk, bár én nagyon szenvedtem a 35 foktól és a magas páratartalomtól. De láttuk a helyet, ahol JFK-t lelőtték, voltunk egy parkban ahol nagyon sok marha-szobor van, a fiúk fel is másztak rájuk :) Így nézett valahogy ki:

Van Dallasban egy jó kis torony is, ahonnan gyönyörű a kilátás, na az tetszett nekem a legjobban. Erről is mutatok képet:

Lentről

Fentről

Miután itt végeztünk egy gyors kaja után elmentünk megnézni hol laktak a Ewingok. Ez nem lett volna messze, de mivel 5 óra környékén jártunk kikaptunk megint egy jó kis dugót. Bár annyira nem volt gond, mert nem tudtunk volna úgy odaérni, hogy be is tudjunk menni, de nem is akartunk, mivel nagyon drága, és annyira nem vagyunk Dallas-rajongók, hogy megnézzük Jockey, Bobby és a többiek lakhelyét. Abba azért érdekes volt belegondolni, hogy amikor annó néztük a sorozatot nem gondoltuk volna, hogy valaha eljutunk ide.
Kívülről be tudtunk kukucskálni, lőttünk pár képet aztán irány még egy kis vásárlás és itt vagyunk este 11kor, de legalább a vacsora egész jó lett. Mondjuk a tojás hófehér volt kívülről, belül meg halványsárga, a bacon nem volt elég sós, de a hagyma nagyon jó volt, és sikerült nem túl édes kenyeret is vennünk, itt ugyanis nincs olyan hagyományos kenyér, mint otthon.
Holnap nagyrészt úton leszünk, megyünk Memphisbe, egy kb. 7 órás út vár ránk, plusz ahányszor amennyi időre megállunk közben.


   

Első élmények

Na szóval ott hagytam abba, hogy megérkeztünk Houstonba. Először elmentünk a Whataburger nevű gyorskajáldába vacsorázni, aztán mobilba akartunk simkártyát venni, de nem találtuk meg a helyet, amit előre kinéztünk. Lehet, hogy ott volt, de nem úgy néztek ki ott a dolgok, hogy bármelyikbe is bementünk volna. Eléggé lepusztult volt a környék, fehér ember sem sok volt (mondjuk az alapból is kevés van errefelé :)), és hát olyan lepukkant házakat és embereket láttunk amiket eddig csak filmekben. Ez a környék (Airport Dr.) lehet a helyi nyócker :) Élménynek jó volt, de örülök, hogy Houston többi része nem ilyen. :)
Tegnap reggel időre mentünk a NASA-hoz, majdnem nyitásra ott voltunk, és utólag jó döntésnek bizonyult, mert mire kb. bő 3 órával később kijöttünk már totál tele volt minden emberekkel. Maga a hely nagyon érdekes, főleg gyerekeknek akik érdeklődnek a fizika és hasonlók iránt. Szerencsénk volt, mert 6$ lett volna a parkolás, de beengedtek ingyen. Először egy kis körútra mentünk kis nyitott busz-szerű járgányal, először elvittek minket a régi irányítóközpontba. Fura volt látni az a helyiséget, ahonnan a holdraszállást is irányították, tele régi gépekkel, amik összesen 9MB tárhellyel rendelkeztek. Egy idős úr mesélt ott a régi dolgokról, és tévén láthattuk a mostani központot és az ott dolgozó embereket. Azt is megtudtuk, hogy kint az űrállomáson sem dolgoznak minden nap, és mivel itt most ünnepi hosszú hétvége van, így odafönn sem kell dolgozniuk. Mondjuk azt nem tudom mit csinálnak ott az emberek, ha nem dolgoznak, túl sok lehetőségük nincsen. A visszaúton megnéztük még a Saturn V. rakétát is, ami az Apolló küldetések hordozórakétája volt, és egy csomó dolgot vittek fel vele az űrbe.
Az épületbe visszatérve megnéztük még a Boing 747-es gépet, ami cipeli az űrhajókat, erre is rá volt egy nem igazi erősítve. Be is lehetett menni mindkettőbe. Az űrhajóban a hely nagyon pici, láttuk pl. hol és hogyan alszanak (rátépőzárazva a falra), és a WC-t is.
A NASA után átmentünk a Hermann parkba sétálni, ami egy nagyon szép park tele kevésbé szimpi emberekkel, de mivel iszonyat meleg volt így inkább elindultunk simkártyát venni (ezúttal elsőre sikerült megtalálni, csak az eladó volt kicsit lassú és értetlen), aztán meg outletbe. Az outlet most itt eléggé csalódás volt, bár azért sikerült így is pár dolgot vennünk.
Ma reggel elhagytunk Houstont és Austin felé vettük az irányt. kb. 3 órát autóztunk igazi texasi tájakon.  Egy nagyon érdekes helyen álltunk meg tankolni: Buc-ee's. Egy nagyon nagy benzinkút volt és egyben egy iszonyat nagy bolt is fura dolgokkal. Ott elnézelődtünk egy darabig, de nem vettünk végül hülyeségeket, pedig lehetett volna :) Onnan már nem volt messze a Kreuz Market nevű hely, ahol az első texasi BBQ oltárán áldoztunk. Egy kisebb sort kellett végigállnunk iszonyat melegben, aztán odaértünk ahol lehetett kaját kérni és még melegebb lett, mert a háttérben égett a tűz és füstölték nagyüzemben a húsokat. A fiúk ügyesen kitalálták, hogy miből mennyit rendelnek és hogy kóstolnak meg több dolgot, nekem meg volt grillcsirke. A marhabigyókról nem tudok nyilatkozni, de a fiúk hihetetlen boldogok voltak, kb. mint az ötévesek mikor meglátják a karácsonyfát és a rengeteg ajándékot. Mondjuk ha az ő kajájuk is annyival jobb volt az otthoni hasonlóaknál, mint az én csirkém, akkor megértem. :) Én eddig olyan grillcsirkét ettem csak, ami ha leszedi az ember a bőrét akkor alatta a hús csont száraz és nincs íze. Hát ez nem ilyen volt...Amúgy úgy adták a kaját, hogy egyben rendeltük a 4féle húst, arra rádobtak pár szelet kenyeret, aztán az egészet becsomagolták egy nagy adag papírba. Egy külön helyiségben lehet mellé köretet venni, azt csak kóstolónak vettük, de nem volt annyira jó. Vicces amúgy, hogy evőeszköz nincs, csak műanyag kés, viszont óriás tekercs papírtörlő van minden asztalon, meg van persze kézmosó is.
Miután itt végeztünk elindultunk egy másik hasonló szentélyhez, ahol már enni nem tudtunk, viszont vettem a zuramnak 2 vicces pólót, mivel hamarosan szülinapja lesz. Útközben átmentünk egy kisvároson, ami nagyon cuki volt, a neve pedig: Buda :) Itt egy kicsit sétáltunk egy parkban de iszonyat meleg volt. Úgy kell elképzelni, hogy az elmúlt 2 napban 32-35 fok volt és jó magas páratartalom, elég durva...
Aztán végül ideértünk Austinba, jó kis szállásunk van. Este már csak még egy kis outlet és Walmart maradt, aztán most lassan alvás mert mindjárt éjfél. Holnap rakok fel képeket is, de most már fáradt vagyok.

Hello Houston

Jelentem tegnap rendben ideértünk, az eddigi legjobb úton vagyunk túl. Nagyon bejött az Airbus 380-as gép. Az emeleten ültünk, ahol a first class és a business mögött van kb. 5-6 sornyi hely. Kényelmesen elfértünk, főleg Feri, aki a legutolsó sorban ült, neki még több helye volt. Az ablak melletti helyek mellett volt kis pakolódoboz, aminek a tetjére pakolni is lehetett, ha tudtuk volna hoztunk volna cserepes virágot, hogy még otthonosabb legyen a hely :) A gép végében van a csigalépcső, ahol fel-le lehet közlekedni, így legtöbbször inkább az alsó szintre mentünk mosdóba, egyrészt mert ott több is volt, fent nálunk meg csak 1, másrészt mert így még többet tudtunk mozogni, ami egy 10,5 órás úton sokat számít. Saját sztyuink volt fent, aki csak ezt a pár sornyi embert szolgálta ki, jó fej volt a srác. Előttem egy tipikus amerikai pasi ült, min. 150 kg, egyedül ült, mert nem volt mellette hely, és hozott magával rengeteg kaját, amit az úton be is tolt, mi csak néztünk :) De jó fej volt, mert nem döntötte hátra az ülését, így kényelmes volt nekem is a hely. Az is kellemes meglepetés volt, hogy mellettünk a középső sorban egy fiatal pár utazott 4 vagy 5 kisgyerekkel, és ők is szinte végig szépen csendben elvoltak.
Miután megérkeztünk mi simán átjutottunk az ellenőrzésen, Ferinek szegénynek végig kellett állni a sort, de türelmesen megvártuk. Eleve úgy számoltunk, hogy az autóbérlés kezdetére 2 órát számoltunk érkezés után, mert a határon a sor az 1-1,5 óra szokott lenni. Itt is volt már olyan automatás megoldás, mint New Yorkban tavaly, ami gyorsítja nagyon a folyamatot.
Az autókölcsönzőhöz így is korán értünk, így ott is vártunk kicsit, hogy ne kelljen majd a visszaútnál korábban visszavinni. Aztán azért is vártunk, mert nem igazán volt a választékban olyan autó, amit szerettünk volna, így a zuram bevetette magát és ismét sikerült kikunyerálni egy szuper járgányt, ráadásul nem is attól a kölcsönzőtől, ahol béreltük :) Egy fullos Ford Explorerünk van, nagyon állat :)
Este már csak kajáltunk, helyi simkártyát akartunk venni de nem jött össze, meg elmentünk Walmartba vásárolni. A környéken való autókázás eléggé szürreális volt, és pár óra alatt megtapasztaltunk minden sztereotípiát, ami a környékre mondható :) Ezekről majd később, mert mennem kell, ma időre megyünk a NASA látogatóközpontjába.

Már csak pár óra :)

Magunkhoz képest egész jól állunk a pakolással, még van esély, hogy éjfél előtt ágyba kerülünk és 3 óránál többet alszunk, de nem kiabálom el. Holnap 4-re hívtuk a taxit, 6:45kor indulunk Frankfurtba, onnan pedig ha minden jól megy 10-kor tovább Houstonba Lufthansaval. 7 óra időeltolódásban leszünk, és itthoni idő szerint este 9 körül érkezünk. Ott akkor csak délután 2 lesz, így egy nagy bevásárlás a Walmartban (helyi Tesco) valószínűleg belefér, kérdés mennyire leszünk fáradtak a 10,5 órás repülőút után.
Első két este Houstonban leszünk, majd irány Austin ezen az autópályán :)

Ez a világ legszélesebb autópályája, biztos izgi lesz :)

Útvonal

Az alábbi képen látható merre fogunk majd menni, bejelölve a látnivalók, a kajáldák és a szállásaink:

Country road take me home :)

Az egész ezzel a videóval kezdődött: BBQ Road Trip

Aztán a fiúk csináltak egy térképet, hogy bejelöljék hogyan látogatnák végig a helyeket, ha egyszer arra járnának. Én meg erre azt mondtam, hogy a kihívás elfogadva és csináltam egy költségvetést. Kiderült, hogy ahova eredetileg terveztünk menni (Madeira), ott nagyon megdrágult a repjegy, és nem sokkal olcsóbb, mint Houstonba, aztán az is kiderült, hogy a déli államokban lényegesen olcsóbbak a szállások, mint ahol eddig jártunk, meg hát Texasban a benzint is majdnem ingyen adják, így viszonylag rövid gondolkodás után eldőlt, belevágunk :)