Hazaértünk :(

Vasárnap este van, ezer éve nem aludtam de átestem egy holtponton és nem tudok elaludni. A hangulatomat a leginkább az alábbi kép tükrözi:

A kép amúgy a Mexikói-öbölben készült pénteken. Arról a napról még nem írtam így most ezt bepótolom :)
New Orleansból indultunk ugye péntek reggel, igazából annyit terveztünk arra a napra, hogy lemegyünk a tengerparthoz, meg nézünk mocsarat meg ilyeneket, ill. átmegyünk egy nagyon meredek és magas hídon, ne meg eszünk egy búcsústeaket. Ez azt jelentette, hogy letértünk a nagy autópályáról és kisebb melléutakon autókáztunk, ami sokszor nagyon érdekes volt, mert arrafelé aztán tényleg sok a víz. Figyeltük hátha látunk helyi állatokat, pl. aligátort, hát egy elütöttet láttunk is az út mellett, meg tatut, meg oposszumot. Mivel nem a nagy autópályán mentünk ez időben is hosszabb volt, néhol kietlen tájakon autóztunk, ahol senki sem lakik, a településeknél meg magas cölöpökön álló házak álló házakat láttunk, ahol az autók a házak alatt parkoltak. Fura, hogy ha jön a víz akkor csak a házat védik az autót nem, de biztos megvan ennek is az oka :)
Aztán miután megnéztük a viharos tengerpartot jött a kalandos része a napnak. Úgy kezdődött, hogy sofőrcsere miatt megálltunk, akkor már esett az eső, és amíg mindenki átült az új helyére gyorsan, kb. 5 szúnyog jött be az autóba. 4et sikerült ártalmatlanítani, de az ötödik jött velünk elég sokáig, az uramat és engem meg is csípett. Aztán a gps körbe akart vinni minket és nem értettük miért, aztán kiderült, hogy komp segítségével lehet csak átkelni a folyó azon szakaszán. Érdekes volt a komp a viharban, szerencsére nem tartott sokáig :) Közben viszont láttunk pelikánokat, meg delfineket :)
Aztán egyre durvább lett a vihar, nagyon közel csapott be hozzánk egy durva villám, de szerencsére nem tartott sokáig, és már csak a naplementében autókáztunk :) Láttunk fúrótornyokat a tengerben, meg jó sok olajfinomítót. Aztán tettünk kis kitérőt, hogy áthajthassunk ezen a hídon:

Ez nem saját kép, ott csak videóztunk, fotó nem készült. Innen mentünk volna búcsústeaket enni, de iszonyat sor állt az étterem előtt, ezért csak beugrottunk a Chipotle-ba enni gyorsan egy keveset. Szerencsére szombeton Houstonban be tudtuk viszont pótolni, ennél méltóbb zárása nem is lehetett volna az útnak.
A hazaút hosszú volt, még bementünk egy utolsó walmartozásra mert sok időnk volt, leadtuk az autót, aztán nem is kellett sokat várni a gép indulásáig. Szerencsére jók voltak az áramlatok, így ugyanaz az út, ami odafelé 10,5 óra volt, az visszafelé csak 9. Sajnos nem nagyon tudtam aludni a gépen, csak 10-15 perceket, a kaja sem volt túl jó, meg kevés is volt, így mire Frankfurtba értünk már eléggé hulla voltam. Ott még a fiúk játszottak egy kis xboxos játékot, kicsit pihentünk, végiggyalogoltuk a repteret háromszor, aztán végül eljött az indulás és hazajöttünk. :(